A magyar néphagyományban december 13-a, Luca napja különleges időpontnak számít, hiszen a téli napfordulóhoz közeledve ekkor kezdődtek azok a szokások, amelyek a következő év termékenységére, bőségére utaltak. Az egyik legismertebb és legkedveltebb Luca-napi szokás a búzacsíráztatás, amely nemcsak a természet újjászületését jelképezi, hanem a reményt és a jövőbe vetett bizalmat is.

Az óvodánkban idén mi is felelevenítettük ezt a kedves hagyományt. A gyerekekkel közösen vetettük el a búzaszemeket, melyet majd napról-napra megfigyelnek, így megtapasztalhatják, hogyan fejlődik a friss hajtás. A csírázó búza gondozása nemcsak élményt jelent számukra, hanem bepillanthatnak a természet működésébe.

A Luca-napi búza a néphagyomány szerint azt jelzi előre, milyen lesz a következő év termése: minél dúsabban növekszik, annál bőségesebb és sikeresebb esztendőt ígér. Az óvodai közös csíráztatás így nemcsak egy régi szokás felidézése volt, hanem egyben közösségi élmény, amely erősítette a gyerekek kötődését a természethez és a hagyományokhoz.